Az óvodás korosztály semmit se szeret jobban, mint a felnőttek világát utánozni. Nekik készülnek azok a játékok, amelyek a felnőttek eszközeinek pontos kicsinyített másai. Pici szerszámkészlet, pici dekopírfűrész, pici talicska, felmosószett, porszívó, orvosi táska, fűnyíró, tűzhely... és babakonyha... és kezdődhetnek az utánozós szerepjátékok, amelyek az óvodások személyiségfejlődésének fontos részét képezik, készülgetnek a nagybetűs életre...
A miniatűr kellékekhez a gyerekek fantáziadús történeteket találnak ki, az ilyen kreatív játék órákra lefoglalja őket. Márkavezérelt világunkban a gyerek pontosan egy-egy adott márka eszközeinek kicsinyített másolatát kapja meg, Bosch-fűrésze lesz és Vileda-felmosója és Miele-porszívója és Braun-hajkeféje... miniatűrben. Hiszen csak így lehet anyát-apát-nagyit és a fodrásznénit élethűen utánozni... így lehet játszani barkácsolóst, takarítóst, bevásárlóst, orvosost, fodrászost, főzőst, és még sorolhatnánk, és persze mindegyikhez lehet kellékeket vásárolni, nagy dobozokban, és felépíthető a játékkonyha, a játékműhely...
A szerepjátékokhoz azonban nemcsak a boltban megvásárolható kellékek kellenek. Fontos az óvónők felügyelete, irányítása,, szerepvállalása is. Ők ismerik a rájuk bízott gyermekeket, és egy jó óvónő pontosan tudja, érzi, hogy kiscsoportban és nagycsoportban milyen játékszituációkra, szerepekre vágynak, s mindehhez megteremti a feltételeket, berendezi a játékteret, előkészíti a jelmezeket... Hallottam már falusi óvodában rendezett disznóvágásról is, “felhizlalt” plüssmalacokkal, sok apró konyhai eszközzel... mert jó, ha az óvónéninek is határtalan a fantáziája.